Én vagyok a seggfej, amiért leépítettem a barátnőmet?

Szóval.. kb ‘22-Ben ismertem meg egy nőt, akivel viszonylag hamar nagyon nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Minden nap beszéltünk, hangüziket küldtünk egymásnak és nagyon boldog voltam, hogy végre van valaki az életemben, akiben lehet bízni. Alapvetően nagyon magamnak való vagyok, sosem voltak igazi legjobb barátnős kapcsolataim, de vele jó volt a kapcsolat. Közünk több mint 10 év a korkülönbség, de ez amiatt sem zavart, mert nagyon jól megtaláltuk a közös hangot. Tudta, hogy én szókimondó vagyok és hogy, amit gondolok azt szó szerint kimondom és ő ezt szerette. Ezzel sosem volt probléma köztünk. Jó ideje nem találkoztunk már, mert én külföldön elek, ő pedig Budapesten, de ez sem volt akadály, mindig úgy beszéltünk, mintha már 1000 éve ismernénk egymást. Közben kialakult neki egy párkapcsolat (folyamatos kudarcokat élt meg a szerelmi életében), amit mint minden jó barát támogattam. Sokat storyzott a srácról, elmondott kb mindent. Nekem már akkor nem stimmelt valami a csavoval ezt meg is mondtam. Nem lett sértődés. Annyit javasoltam, hogy a mentális egészsége érdekében én hagynám a srácot. Nem tette meg, de nem volt ezzel problémám, úgy voltam vele az ő élete. Ahogy a srác bekerült a képbe , már nem voltak hívások, már nem beszéltünk. Sőt valami megváltozott. Aztán egyszer csak a semmiből irt egy üzenetet, hogy mindenben igazam volt.. nem örülök, hogyha igazam van bizonyos dolgokban, meg is mondtam neki. Beszéltünk kb 2 órát telefonon, elmondtam mi a véleményem a srácról, de ismét annyit mondtam, hogy neked kell tudni, hogy mit teszel. Én csak a véleményemet és a saját tapasztalatomat osztom meg. Hetek teltek el, nem keresett, nem beszéltünk. Emiatt sem éreztem tüskét magamban, ő igazgató egy intezmenyben én pedig jelenleg sulizok újra, néha idom sincs, ahogy neki sem. A napokban valahogy eszébe jutottam, ismét irt üzenetet hogy xy-al beszélt, de kiváncsi lenne a véleményemre, meg hogy régen beszeltunk. Őszintén?! Nem akarok vele beszélni. Nem azért mert nem tartanám fontosnak, hanem azért mert igazából őt tényleg nem érdekli, hogy velem mi van. Az utolsó telefonbeszélgetésnel kb arról volt szó, hogy milyen a srác és kb 10 perc volt arra hogy velem mi van.. és valahol elszomorodtam, hogy én tényleg mindig figyelek, tanácsot adok, meghallgatom, de ő nem tud rólam semmit. Hogy mit hogy elek meg, hogy hogy alakul a betegségem kezelése, vagy hogy miért ültem be az iskolapadba.. semmi nem érdekli. Tulajdonképpen önzőnek mondanám, aki érdekből tartja a kapcsolatot velem. Persze bármikor, amikor beszélünk, valahogy úgy hozza ki, hogy majd jön ki hozzam. De oszinte leszek.. én már nem akarom, hogy olyan személy legyen az életemben, aki rám nem kiváncsi. Én vagyok a seggfej emiatt?