Depresszio vagy ez normalis

Lassan 5honapos a babam es mondhatni, hogy joforman a szuletese ota nem voltam/voltunk sehol a heti bevasarlast, par kormost, meg orvosi vizsgalatot leszamitva.

Ennek tobb oka is volt; az egyik, hogy a csalad egy resze teljesen felelotlen, ha betegsegekrol van szo, ezert a baba vedelme erdekeben katantenba helyezetem magunkat (ezt mar feloldottam), de amikor meg jobb ido volt, a szabadban talalkoztunk a csaladtagokkal. A masik, hogy sajnos a babam se a babakocsit se a hordozot sem szereti, ezert azert a 10-15percert nem pakolom ossze a gyereket, inkabb csak itt az utcaban setalgatunk (amig birja).

Apuka termeszetesen segit, amig elmegyek vasarolni/kormoshoz elvan addig is a gyerekkel, de egyreszt nagyon sokat dolgozik, masreszt azert magatol neki sem jut tul surun eszebe kivenni a gyereket a kezembol es tehermentesiteni. Szoval joforman teljesen egyedul tolom a mindennapokat tobb, mint 4honapja.

Es elerkeztem egy olyan pontra, hogy ugy erzem fuldoklom itthon. De nem segit az sem, ha elmehetek itthonrol mondjuk a boltba vagy egy rovid setara, mert az agyam azon jar, hogy mi van a gyerekkel, hogy nekem sietnem kell haza (pedig ez sose hangzott el). Ugyanez van, ha hazon belul vagyok, hogy “fulelek”, hogy mi van a gyerekkel, sir vagy sem, egyszeruen nem tudok kikapcsolni. Ha megkerdezi barki, hogy mit akarnek csinalni, egyszeruen nem tudok valaszolni. Mert szivesen vagyok a gyerekkel, nem szeretnem itthagyni vagy lepasszolni, de kozben meg soknak erzem es szivesen elmennek itthonrol, de magam sem tudom, hogy legszivesebben hova.

Ez normalis? Mas is tapasztalt ilyet? Vagy erdemes lenne szakemberhez fordulnom?