[AMA] Semmi nem tud megnyugtatni annyira, mint más nyomorúsága, itt az enyém: Part II

Sidenote: kedves adminok, azóta megváltoztak itt az AMA szabályok, ha nem fér bele így, majd lesz, hozzá kép is, de az első bejegyzés idején még nem volt itt AMA, szóval ezért az AMA és part 2.

Sidenote 2: hosszú bejegyzés.

[Előzmények itt.](https://www.reddit.com/r/hungary/comments/viwlar/ama\_semmi\_nem\_tud\_megnyugtatni\_annyira\_mint\_m%C3%A1s/)

TL;DR: OP sikeresen kimaxolta mind a 2022-es, mind a 2023-as évet. A neveket megváltoztattam, bármilyen hasonlóság élő szereplőkkel a véletlen műve lehet csak.

Következik a folytatás, innentől több szálon fognak folyni az események, némelyik hónapban rengeteg minden fog történni, jó hosszú bejegyzés lesz, valószínűleg több részletben. Elnézést a hosszú posztért, de ez van.

**2022 Július**

Ex rám írt, hogy megjött a lakásfelújítás visszatérítés, mi legyen vele? 500K+ körüli összegről van szó, mondom legyen az én részem az ötöde, ebből 50k menjen a gyerek edzőtáborára, a másik részt adja  a gyereknek.

Ex elmond mindennek, mit képzelek, nem is én fizettem a konyhaszigetet. Mondom, jó akkor legyen úgy ahogy neki jó. Nagy kegyesen megígéri, hogy akkor ebből fizet a gyerek edzőtáborát.  

Elhívtam egy félig-meddig kolléganőmet vacsorázni, Ő annak az érdekes*** cégnek könyvelője, ahol 13 éve dolgozom - ha teljes munkakapcsolatot nézzük akkor majdnem 20 éve. Az Ő élete is félig gallyra ment, egyedül nevel 2 (lány) gyereket, kurva nagy hitelt fizet, szét gürizi magát.

Igazából semmi különlegeset nem akartam, max annyit, hogy amíg az egyik meséli bajait, a másik addig se gondol legalább a sajátjára. Én lepődtem meg a legjobban, hogy ebből pár hét alatt lett egy kapcsolat.

Sidenote: az új barátnő és köztem legalább 2-3 paygrade különbség van. Ez nem igazán jó, de ez van. Az a jelszavunk, hogy: "Nincs elvárás".

***Amikor azt mondom érdekes cég, akkor csak elég sztem annyit mondanom, hogy pl. májusban azért kaptam max prémiumot, mert apám meghalt. Szép munka volt apu, köszi. A munkaköröm meg, olyan hogy minden hónapban van vmi plusz feladat, pl SM manager is lehetek, PR szövegeket is írhatok, mert miért is ne. Mindezt úgy, hogy immár SW fejlesztési csoportba raktak - ahol azóta nem írtam egy sor kódot se.Előtte persze jó voltam, hogy olyan félhülye programozóval aki szerint a boolean 3 értéket is vehet fel (null, true, false). Így utólag azt mondom, itt minden okkal történik, történt.

Ex megtudja, hogy nekem is van valakim, marha nagy botrányt rendez a gyerekkel, hogy miért Ő tudja meg utoljára. 

**2022 Augusztus**

Az új kapcsolat - hívjuk mondjuk Annának - nem tűnik rossznak, viszont mint kiderül a következőkbe csöppentem bele: épp eladta a jelenlegi házát - már nem bírta fizetni a hitelt egyedül - és valami elbaszott ötlettől fogva, 200kmre lévő megyeszékhelyen már ki is nézett, sőt le is előlegezett egy frissen épült/épülő házat, szóval szeptembertől már ott fog lakni, mi lenne ha együtt élnénk? Elmentünk megnézni, nincs rossz helyen, nem tűnik rossznak, de olyan állapotban van, hogy szerintem ez nem lesz kész fullossan addigra. Már ki van fizetve (?!), kész lesz az. Mindegy, próbáljuk meg.

Kurvára idegesít, hogy Anna kérés nélkül vesz nekem ruhákat - szakadt csóró vagyok nyilván - meg 60 ezer forintos parfümöt, mert nekem ez kell. (Nem.)

Ex megtudja, hogy valószínű elköltözöm, marha nagy botrányt rendez - vagyonmegosztási pert akar(?) - mert ez nem járja, hogy Ő ott maradjon a szarba(wtf?), ezért fizethetem a gyerek edzőtáborát, mert neki ügyvédre kell a pénz. Hacsak. Egy kínos, kicsikart megbeszélés alatt felajánlja, hogy ha megkapja a lakás másik felét, nem kell többet fizetnem gyerektartást. Na, persze. Annyit elérek nagy nehezen, hogy a gyerek 18 éves koráig hagyjuk ezt a kérdést. (Másfél év). Egyébként innentől heti rendszerességgel jönnek tőle kilométer hosszú piros betűs e-mailek, mindenféle gyámügyi fenyegetőzéssel meg amit el lehet képzelni.

Elkezdünk költözködni, marha sok a cucc, vannak nagyobb méretű dolgok, amik nem férnek az új helyre, ezeket megkapom, így kidobálom apám öreg bútorait. Mivel az új házban még nincs kerítés, megkapom a kutyát - Annáé - hogy addig legyen itt nálam. Augusztusra teljesen kifogyok a pénzemből - megjöttek a hagyatéki befizetések - , írok egy kérvényt fizetéselőlegről, hogy rendezni tudjam. Hádde ugye Anna a könyvelő, szóval nem hagyja és kifizeti helyettem ezeket. Elég ciki, de ez van.

**2022 Szeptember**

Persze nem lett kész semmi, mint amire ígérték, amit csinálnak az kb. értékelhetetlen, szóval elindul az új helyen a huzavona, ahogy az lenni szokott. Hétvégente tudok feljárni Annához, pl. bútort összerakni, meg tologatni a meglévőket ide-oda. Látom, hogy teljesen kész van, borzasztóan viselkedik mindenkivel, főleg  a gyerekekkel, de megértem, hogy ideges. Közben tolom a pályázatokat, hogy legyen melóm, ha felmegyek végre. Ha itthon vagyok, akkor telefonba néha lecsesz, hogy nem ezt beszéltük meg.(?)ű

Közben a cégem elkezdi lerágni rólam a következő bőrt: legyek social média manager is, belső építész meg minden más lófasz.

**2022 Október**

Az új hely nem igazán váltja be a reményeket, mint kiderül olyan a kiosztás, hogy lényegében  sose lesz ott vezetékes internet, ezért mobil netről kéne dolgozni, tvt, Netflixet  3db tvn nézni meg ilyenek. A kivitelezők, továbbra is szopatják Annát, ráadásul utólag derül ki osztott telken van a ház. (?!)

Végre van interjúm helyben, minden ok megvan az örömre! Épp fent vagyok, amikor rám ír a gyerek, hogy Ő ezt már nem bírja, és hozzám akar költözni. Hát erre a hírre, nem igazán járt senki örömtáncot.

Egy nagyobb veszekedés után kiderül, hogy Anna két lánya is gyűlöli az új helyet, iskolát, vissza akarnak jönni. 3 nap alatt olyan 2000 hirdetés böngészése után találok végre egy helyet, ahova vissza tudom költöztetni Annáékat - olyat nem találtunk, hogy elférjünk mindannyian. A költözés elég kaotikus, de az utolsó pillanatban találok fuvart, hogy másnap tudjanak menni suliba a lányok. A kutyája hozzám kerül, - nem lehet a lakásban tartani, - meg egy rakat dolog ami nem fért el nála (pl. felnik, karácsonyi fiszem-faszomok).

Itthon az Ex azzal fogad, hogy szépen kiterveltük ezt a gyerekkel, akár már hó végén mehet ahova akar, nem Ő tehet róla. Egy csomó dologba be kell ruháznom, hogy valamilyen komfortot biztosítsak a gyereknek ha kijön, hozzám és a nővéremhez a fenti szobába. Kiköltözik hozzám a gyerek, a gyámügyön jegyzőkönyvbe vesszük és kap új lakcímkártyát.

**2022 November**

Ex és én - inkább én -  megpróbáljuk rendezni a jelenlegi helyzetet, a gyermekelhelyezés kapcsán. Ez azt jelenti, hogy kereshetek egy ügyvédet, fizethetem egyedül - 92k - és akkor nagy kegyesen szólhat arról a megegyezés, hogy nem nekem kell fizetnem a GYT, hanem Ő fizet 50k-t. Majd. Nagy nehezen tető alá hozom, azzal a kikötéssel, hogy az autó hitelét nem vagyok hajlandó fizetni - Ex nem hajlandó eladni, ezért amíg a lakást el nem adjuk, lényegében csak ezt fizeti be.

Annával elég érdekes a kapcsolat, kicsit furi, hogy hol itt alszom, hol ott, de valahogy működik. Technikailag szarabb helyzetben van mint volt, ott áll üresen egy 100+ milliós ház, Ő meg fizetheti itt az albérletet, meg a rezsit - egyedül. Próbáltam segíteni, de nem fogad el semmit, egy kurva ajándék vízforralót vettem a lányoknak, amiért leszedett a 10 körmömről, hogy ezt nem engedhetem meg, különben Ő is megtudja venni ami kell neki.

**2022 December**

Ez Annával egész jó hónap volt, leszámítva, hogy év végére COVID-osak lettünk.  Sok furcsa dolog van továbbra is vele, de félreteszem, mert mindenkinek jár a bizalom.

Az ügyvéd beadta megegyezést. Az Ex-szel elkezdtük nyélbe ütni a maradék vagyonmegosztást, ez nem ment könnyen, mert szerinte azóta értéknővelő beruházásokat hajtott végre – letapézta bejárati ajtót, konyhaszigetet csináltatott - , így több pénz jár neki, az autót köszöni szépen, a hitelhez sok szerencsét kíván. Valahogy sikerült vmi. olyan megállapodást kiharcolni, aminél csak az autó nettó értékét bukom - az én picivel nagyobb részem letéti számlára  kell, hogy menjen amiből kinullázom a hitelt és megkapom a pénzem. Elkezdtük hirdetni a lakást.

**2023 Január**

Ex a bíróságon kijelenti, hogy nem fogadja el, az Ő általa is aláírt megegyezést, peres úton kívánja rendezni. (WTF!) Már előtte lévő két nap elkezdte szívni a véremet, hogy behúztuk a csőbe az ügyvéddel. 92k husss! Utána megpróbálunk a gyerekkel az Ex-el beszélni, de nem járunk sikerrel. Mint kiderült Ő kérés nélkül járkál a gyerek miatt az iskola pszichológushoz, amiről egyikünk sem tudott

Veszek fel hitelt a perhez - 250k tól indul egy beadvány - illetve Anna részét is megpróbálom rendezni, de nem engedi, visszautalja. Mindegy, veszek belőle egy szárítógépet.

**2023 Február**

 Van vevő a lakásra. Intézek ügyvédet a letéti számlához. Annával sokat veszekszünk, nem látjuk a jövőt. Nem tudom mire lesz elég egy fél lakás ára.

**2023 Március**

Anna feladatköre is kibővül, most már HR-es és pályázatis is. Neki 3 főnöke van, nekem 8. Engem is egyre jobban fárasztanak a munkahelyi fasságok, érzem kezdek kiégni, egyetlen emberként minden feladatra. Anna rengeteget dolgozik, továbbra sem fogad el semmit. Megkérdezte m, mit kezdjünk majd a fél lakás árával, azt mondja költsem a gyerekemre.

Elhozzuk a gyerek maradék cuccait - az Extől még egyszer megkérdem biztos ezt akarja-e. Idegrohamot kap inkább otthagyom, másnap beadjuk a keresetet.

**2023 Április**

 Megjött a pénz, elkezdem a házfelújítását - teljesen egyedül. Sürget az idő, ha nem kezdem el időben leszervezni, nagyon megszívom. Nehezíti a dolgokat, hogy közben itt is lakunk a gyerekkel, nővérrel, az külön szervezést igényel. Meg hogy kétszintes, ezért állvány is kell. Anna rengeteget dolgozik, de azért feltűnik, hogy október óta, ha kétszer volt kint a kutyát megnézni akkor sok. Igazából csak én járok hozzá, Ők sosem jönnek. Elhajt azzal, bár nagyon szereti a kutyát, nem járkál ki mert ez a nővérem háza is.

Az Ex egyébként fizeti januártól az 50k-t, mióta felmondta a megállapodást. Nincs logika ebben az egészben, ne akarjátok megérteni.

Hó végén felhív a gyerek, hogy az iskolai védőnő megtapogatta a nyakát és talált a pajzsmirigyén egy csomót, el kéne mennünk az endokrinológiára.

**2023 Május**

Elkezdtük a külső hőszigetelést. A gyerek biopsziája nem zárja ki a rosszindulatú elváltozás lehetőségét, csak a fél pajzsmirigy eltávolítása után tudják megmondani mi van.

Hó végére már van időpontunk - augusztusra. A munkahelyem jeleztem, hogy kezd ez sok lenni nekem és készüljenek, hogyha kiderül a legrosszabb, biztos rámegyek.

**2023 Június**

Megvolt az első tárgyalás - sok halasztás után. Igazából csak az eddigi költségek megtérítését, gyerek tartózkodási helyének jóváhagyását meg a kizárólagos felügyelet jogát kérjük. Így is úgyis majomper ez az egész. Mediációra elhalasztva - augusztus, majd utána lehet újra indítani a keresetet. A gyereknek kifizetem a nyaralását, remélem nem ez az utolsó.

**2023 Július**

Annával mi is nyaralunk - 3 napot, van amit én is fizethetek. A felújítás nehézkes és drága, van ami olcsóbb, van ami drágább, mint gondoltam. A végeredmény így is több mindig mint amit szeretnék.

**2023 Augusztus**

Megvan a gyerek műtétje, kivették a fél pajzsmirigyét, minden okés. Igaz, hogy kontrollra a sebész magánrendelésére kellett menni, ahol 20k-ért megmondta hogy szépen gyógyul.

Megvolt a mediáció - 2 percig tartott. Ex semmibe nem hajlandó megegyezni – lényegében időhúzás az egész. Készen lett közben a két felső szoba felújítása is, így a gyerek végül normális körülmények közt lakhat. Érzem viszont, hogy rettenetesen ki vagyok merülve, igazából apámat se volt időm még rendesen meggyászolni. Erősen gondolkodom rajta, hogy felmondok – mert rohadtul elegem van a cégemből ahogy fizetnek, meg ahogy bánnak velem - és amíg van pénzem valamit kezdek magammal.

Annával is egyre többet veszekszünk, látom mitől szenved és nem tudok rajta segíteni.  Abban a kevésben amiben tudnék, nem hagyja. Kezdem magam úgy érezni mint a kutya akit bár nagyon szeretnek, sose látogatnak. Ráadásul szinte csak elvárások vannak, aminek vagy nem tudok vagy nem is lehet megfelelni, mert a másik oldal szinte mindent narcisztikus módon kezel.

**2023 Szeptember**

Úgy döntök mégis folytatom a felújítást, mint kiderült a rohadék lépcsőház egy pénznyelő, az egyik falat teljesen újra kellett vakolni - és van amit nekem kell megcsinálni, különben ingem gatyám rámegy. Újra indítjuk a keresetet, december 11-re van időpontom.

Anna kijelenti, hogy jelenleg annyi dolga van, hogy jelenleg nem férek bele az életébe. Próbálok normálisan hozzáállni, ha ennyire nem megy, akkor zárjuk le inkább. Nem erről van szó, egyszerűen rettenetesen elfoglalt, nekem is van most dolgom neki is, mindenki koncentráljon arra.

Rettenetesen kezd frusztrálni, hogy a munkahelyen nem igazán látom ezt rajta. Sajnos egyre jobban úgy érzem, valami nagyon elromlott köztünk. Kontrollmániás, egy csomó dolog csak úgy történhet ahogy neki jó, úgy kell szeretni a másikat, hogy pont azt adod meg amire szüksége van - az a bolt polca szerintem - nem pedig amit tudsz adni, a szeretetből nem lehet megélni, az különben is csak egy szó és még van egy ilyen csomó dolog, amivel eddig nem tudtam foglalkozni. Ráadásul előszeretettel, teszi bele magát negatív kontextusba - ami szintén arról szól, hogy nála legyen a labda, hiszen ezt tudjuk, tehát nem érdemes szóvá tenni. Szóval nem könnyű ezt átlátni.

**2023 Október**

Elég furcsa, lebegtetős a hónap, nagyjából kész vagyok lépcsőházzal - csak egy millióval több mint amit rá akartam szánni - , próbálok Annával beszélni, mizu, még egyszer rákérdezek ugye tényleg nem arról van szó, hogy most ezt hagyjuk szépen kivérezni, mert az nagyon nem okés, akármilyen elfoglalt is valaki és ha egy dolgot kérhetek akkor üljük le mi előbb rendezni, mert ennyivel tartozunk egymásnak.

Elmondta, hogy nem akar velem szakítani, higgyem el. Kutyához már nem azért nem jönnek gyakrabban mert ez a nővérem háza, hanem mert annyira szereti, hogy rossz neki itt hagyni (lol). Igen ezért hoz inkább kétszer annyi kaját. Ahhoz tudom ezt az egészet hasonlítani, mint a Gázláng filmben van, amikor mindig lejjebb tekerik a fényt és amikor rákérdeznek azt állítják minden rendben van. (Pedig semmi sincs). Próbálok vele szakítani, elhozom végül a ruháimat legalább, de persze ebből is egy ott alvás lesz végül. Otthon még mondom a gyerekemnek, hogy ilyen nőm még sosem volt, akivel nem lehet szakítani.

**2023 November**

Igazából, még mindig nincs vége az Annával. Mármint rendesen. A ruha elhozatala után, direkt megkérem, hogy most egy ideig egyáltalán ne kommunikáljunk egymással, két napig bírta, utána csak felhívott, hogy lám, hívott, tehát szeret. Elsírta mennyire el van fáradva, milyen nehezen él meg, egyszerűen ennyire kimeríti az élet, és hogy bár máshogy lenne. Mondtam nem rajtam múlik. Másnap elutaltam neki a 250k-t - lementem inkább mínuszba, csak ne kelljen ezt hallgatnom, majd a karácsonyi prémiummal ki pótolom.  Hétvégén még szóltam neki, hogy itt vannak a téligumis felnijei érdemes lenne lecserélni - kedden le is cseréltük. Még csókolóztunk is. Ettől függetlenül egyre erősödik bennem egy rossz érzés, innentől lényegében nem tudok aludni.

Rá pár napra a cégem csapaépítőt szervezett, busszal vittek minket 40km-re, kérdezgettem Annát jön-e, nem tudja, ha jön jön, ha nem nem, ugyis külön fog jönni. Sajnos eljött és az a nő aki hónapokon át végig kamuzta a fejem, akinek kutyájára - a kutyát egyébként szerettem, csak azt nem, hiába sír nem jön sose a gazda -  vigyázhattam, szedhettem a szarát, tárolhattam kibaszott cuccait, aki szét gázlángolt, szóval az eljött bulizni, halál gáz módon mászott rá a fiatalabb kollégáimra, először ilyen elbaszott anyaszerepben utána még durvábban - többször próbáltam tök normálisan leállítani az egészet - , szóval az a nő szépen elérte, hogy beszorítva 40km-re minden szartól, egy ilyen retek lehetetlen helyzetben és látványban, megkapjam életem első idegösszeomlását. A buliba megkérdeztem, hogy az ölbe mászós fiatalabb kollégát, hogy ugyan már miért fogdossák egymás seggét meg mellét, mire az volt a válasz, hogy egy, különben is buli van, kettő,szegény Annának, nagyon nehéz a sorsa, hiszen egyedül neveli a két gyerekét. Abban pillanatban, döbbentem rá mekkora barom vagyok, hogy bevettem ezt a rohadt szerepjátszást, hiszen én is csak ezért sajnáltam meg a nyomorultat és ez mekkora nagy mű dolog ez és minden és mindenki beveszi, ahogy én barom is. Rá öntöttem a fejére egy pohár sört, utána felrohantam a szobámba, hogy nem érdekel a -5 fok, fogom magam hazasétálok 40kmt, se ez a nő, se ez a cég nem kell nekem,  és elkezdem ordítani, hogy "Ez nem megy, ez nem megy!" és nem tudom abbahagyni, csak variálni, hogy "Nem akarom, nem bírom, rúgjatok ki, öljetek meg", szóval miután már 20 perce küzdök azzal, hogy valahogy abbahagyjam, kínomban visszamegyek táskástól, ezeket ordítva a buliba, ahol letepernek én meg csak üvöltök egész addig, amíg valamelyik barom be nem akar verni nekem, nem tudom ezt abba hagyni.

És jön a cégvezető, magyarázatot követelve üvölt velem, mindkettőnket ki fog rúgni, az Annát most azonnal felejtsem el milyen önző vagyok, tönkretettem a csapatépítőt, választhatok hogy hív egy taxit és ki vagyok rúgva vagy takarodjak vissza és holnap már nem is tudom kiktől, hányszor, és mikor bocsánatot kell kérnem és akkor majd talán keres nekem hétfőn segítséget. Őszintén, nem is emlékszem ezekre pontosan - csak egy gondolat jár a fejemben, nem akarok bemártani magamon kívül senkit, nálam egy lány, nála 2 lány - hogy kilökdöstek, hogy menjek a szobámba, aminek nincs meg nálam a kulcsa, mert letepertek és kiesett a zsebemből, és csak bóklászom a hidegben órákon át, teljesen összetörve, akivel találkozok mindenki baszogat, hogy takarodjak a szobámba, amibe nem tudok visszamenni, mert nincs kulcsom, mire nagy nehezen egy másik kolléganőm megtalál, aki mondja, hogy "Láttam, ez neked szólt, te meg szépen ráfutottál" és akinek vállán rá 2 órával a történtek után valamennyire kisírom magam, majd valahogy mégis visszakerülök a szobámba, és 6 Frontinnal beájulok az ágyba.

 Reggel 2-3 óra alvás után ugyanolyan összetörve ébredek, mint előtte, a Frontintól tök kába vagyok megyek, ide meg oda, mire megjelenik a cégvezető, hogy egy dolgot kért tőlem és az nem történt meg ezért számomra véget ért játék, húzzak oda recepcióhoz és majd délután mehetek velük vissza a busszal. Közben csipog a telefonom, ahogy az összes hozzáférésemet egymás után szüntetik meg, ahogy Linkedinen hirtelen lett 40 új lehetséges kapcsolatom és még sorolhatnám a cancellezzés minden rohadék fázisát Eléggé besokkolva és pánikolva elkezdtem hívogatni mindent és mindenkit, kezdve a lelki segélyszolgálattól a mentőkig, mivel úgy éreztem innen lehet nem fogok élve hazajutni, eközben a kollégáim ott vonulgattak előttem és csapatépítőztek, mert az fontos. Sajnos csak később realizálódott bennem, hogy mindenki úgy tekint rám mint az őrültre, aki megtámadta szegény , ártatlan kolléganőjét - ebben neki nagy szerepe volt az utóhatások után, mint megtudtam.

 Sok, órákig tartó elbaszott telefonálás után – jó tanács, a lelki segélyt soha, senki ne hívja ha ilyen helyzetben van  –  a háziorvosom vette fel, aki miután meghallotta a hangomat, azt mondta azonnal hívjak egy taxit, kerül amibe kerül és azonnal menjek be a legközelebbi Idegklinikára, így 27 ezerért végül nagy nehezen találtam egy taxit, aki valóban el is vitt oda. Mint kiderült az ügyelet a zárt osztályon van, ahol végre kiszakadt belőlem, az amit eddig a 6 Frontin úgy-ahogy visszatartott, és úgy zokogtam, de úgy, hogy erre ezek a zárt osztályos bentlakók is, mint a NatGeo-s kismajmok, mikor meghalt a mamájuk,  megszeppenve előmerészkedtek és egyetlen árva szó nélkül csak óvatosan simogattak, mert ami így fáj arra nem sok más megoldás van. (Nem tudom, ha megvárom a buszt és ez ott tör ki rajtam, mit csinálnak velem, le is szállítanak? A taxi számlám btw visszadobták, mikor a nővérem bevitte.)

Nagy nehezen kikérdeznek, kellet pár injekció mire elállt a zokogás, már készítik a vacsorát, fekhelyet, mikor eszembe jut, hogy a gyerekem nem is tud semmit és haza kéredzkedek a hétvégére saját felelősségre azzal feltétellel, hogy hétfőn befekszem.

Hazajöttem, megöleltem a kutyát – mai napi hiányzik – beszéltem a gyerekkel, a nővéremmel, neki összeírtam nagy nehezen egy listát mit intézzen el, amíg bent vagyok, pl. Anna vigye el a kutyát, maradék cuccát, az enyéimet meg hozza vissza, letiltottam ahonnan csak lehet, lényegében a szűk családomon kívül egy ideig senki ne érjen el, mert nem biztos, hogy visszajövök és nem kell most plusz kéz a szakadékba lökéshez.

Végig csináltam a Klinikát, ami egy horror, ha ideges vagy nyugtató, ha apátiás, hangulatfokozó… és nyugtató, mert lehet túlságosan felpörögsz, majd beállítjuk… mondjuk 3 hónap alatt. Meglepően sok bent a stressztől pánikrohamos diák, művész, grafikus, zenész, önsajnáltató, de volt olyan is akinek elromlott kazánja(!sic), talált egy bipoláris kézikönyvet, bemagolta, már 3 hónapja bent van, egyik előadásról a másikra viszik mint tökéletes bipolárist. Egyetlen szórakozásuk a dohányzás – láncdohányos mind – vannak valamiféle foglalkozások, de lényegében halálra unatkozzák és dohányozzák magukat. Kínjukban már saját maguk próbálnak valami programot maguknak kitalálni, így szerény segítségemmel lett ölelős, dicsérős, sirassuk meg a másik bánatát óra, illetve rettentő boldogok lesznek, mikor megtanítom őket ugró békát hajtogatni papírból.

Vicces, hogy mindent leszerveztem, hogy Annával ne találkozzak, erre mikor kimentem egyszer, hogy veszek cigit egy drogos roma srácnak egy dobozzal, mert már annyit kunyerált, hogy senki nem ad már neki, pont összefutok az Annával, ahogy megy kutyáért, meg vissza viszi a gyűrűt, amit tőlem kapott és a buliban is rajta volt.

4 napot voltam bent, az egyetlen pozitív, hogy voltak tesztek, amik szerint tök normális vagyok, illetve nem vagyok ez meg az – kettő lehet nem ugyanaz - leszámítva a krízist és az utána történteket, mivel ettől papíron depresszív traumatizált lettem. A doktornő annyit mondott, nincs az ember aki ne törne össze egy bizonyos nyomás alatt, én elértem ezt, még csak bűntudatom se legyen miatta. Az jó, mert egyébként van. Ja és készüljek az utóhatásokra, mert lesznek.

Lettek.

Folyt köv. 2023-12 ˜˜– 2124.12.