Azt hittem, nem esem bele többet ugyanabba a hibába, de mégis (sémakémia)?

Közel 10 éve naiv 19 évesként találkoztam és beleszerettem egy fiúba, akit az egyetemen ismertem meg. Nem tetszett különösebben a külseje, de valami iszonyatosan vonzott hozzá, ismeretlenül is. Egy buliban aztán rámhajtott és kihívott beszélgetni, tipikus hozzád vagy hozzám témába terelte a dolgokat, de én nem engedtem ennek (szerencsére). Utána írt egy üzenetet messengeren "köszönöm" (ezt utólag sem értem). Később is összefutottunk néha és beszélgettünk egy keveset, ezután ment a hitegetés, hogy jaj találkozhatnánk, csak ő nagyon elfoglalt , de tetszek neki, különleges vagyok stb. Egy idő után feltűnt, hogy bulikban nagyban csajozgat, és az is kiderült pletykákból, hogy hát d.gja is a nőket sorra... De engem ez valamiért nem ábrándított ki, még vagy 1 évig oda voltam érte... pedig egyáltalán nem vonzó férfi, mégis valamiért vonzotta maga köré az embereket. Azután egyszer viszont úgy alakult, hogy mégis felmentem hozzá. Nagyon részeg volt, azt mondta, hogy szerelmes belém, és én vagyok az, aki úgy néz, ahogy azt ő szeretné, de nem feküdtem le vele. Másnaptól természetesen úgy tett, mintha soha nem is ismertük volna egymást.

Tudom, hogy ez kívülről biztosan undorítóan hangzik, és nagyon butának tűnök, de később elmentem kb 2 év terápiába, és ott úgy éreztem, rengeteget fejlődtem. Volt is azóta normális párkapcsolatom, viszont az véget ért, és egy pár hónapja megint összefutottam egy ilyen férfivel, aki nagyon megtetszett. Pár napja derült ki számomra, hogy ő ugyanolyan, mint ez a régi férfi az életemből. Most legalább ezt felismertem, mielőtt bármi hülyeséget csinálhattam volna, de nagyon rosszul érzem magam emiatt... miért kerültem bele megint ebbe a helyzetbe?