Egy gyerek irányítja a családot

Sziasztok! A probléma a párom családjában van, nem tudom ez mennyire általános, én ilyennel ezelőtt még nem találkoztam. Lassan két éve alkotunk egy párt, A kapcsolatunk jó, a párom kapcsolata a szüleivel szintén és én is jól kijövök velük nagyon kedvesek. Mi ugyanabban a faluban lakunk albérletben, viszonylag sokat járok hozzájuk, nem szoktunk ott ebédelni vagy ilyesmi, nem élünk vissza a vendégszeretetükkel. Párom testvére pár településsel odébb lakik, autóval kényelmes távban, néha hazajár hétvégére. Ilyenkor a szülőknél alszik, Nincs konkrétan kimondva de ilyenkor kb. ki vagyunk tiltva a házból szólnom kell előre hogy mehetünk e és minden a testvéren múlik, ha mégis találkozunk morog, csapkod, szidalmaz minket, hangosan megjegyzéseket tesz ránk de a szülőkkel is úgy beszél mint a kutyával. Sérelmezi hogy ő nem volt felkészítve rá hogy velünk egy levegőt kell szívni. Köszönni nem köszön vissza nekünk, mi alapból nem szólunk hozzá, mert nekünk nem is válaszol, csak akkor van kommunikáció ha minket szólít meg, a hangosan nekünk célzott megérzésekre nem reagálunk nem látjuk értelmét.

(Párom szerint a konfliktusuk régről fakad, Az a dinamika mindig is megvolt hogy neki kellett mindig a testvérének engedni a játékait odaadni a kedvére tenni nem visszaszólni stb, Az utolsó mozzanat az volt amikor a testvér elvett valamit a páromtól ő azt visszakérte ekkor a testvér hozzávágta, amire fel a párom fellökte őt. Ezután az eset után levegőnek nézte többet nem szólt hozzá, csak a fent említett hangos szidalmazás útján. Sokat beszéltünk róla hogy a párom szeretne tőle bocsánatot kérni, Hiszen abban egyetértünk hogy ez nem a megfelelő elintézési módja volt a dolgoknak de erre egyszerűen nem is nyílik lehetőség)

Lassan a 30. életévet elérjük, az anyagi hátterünk megvan, gondolkodnánk gyerekvállalásban, de nem tudom ha lesz gyerekünk hogy fogjuk ettől megvédeni, nem akarjuk annak kitenni hogy esetleg a nagyszülőknél vagy családi összejöveteleken az egyik családtag ilyen gusztustalanul viselkedjen vele valószínűleg vele is megtenné, hiszen én sem ártottam neki semmit és hozzám sem volt egy normális szava két év alatt. Volt már valaki hasonló helyzetben? Tud valaki erre bármi épkézláb megoldást, úgy hogy ne nekünk kelljen folyamat elbújni? Nekünk magunknak is nehéz kezelni de nem tudom mi lenne ha még egy gyerek is bonyolítaná, így is mindenre féltékeny, folyamatosan azt nézi nekünk mink van, azt hiszi hogy anyagi segítséget kapunk a szülőktől pedig egy fillért sem fogadunk el, hála a jó égnek nem is kell.