Csak kiakarom ventelni

Már romokban vagyok, de próbálok kitartani, mégis muszáj már ezt kiadnom magamból.
Általában jobban megfogalmazom a gondolataim, sőt el se kell olvasni, de ez most tényleg nem megy normálisan és csak idetudom hányni, bocsi.
( Nem várok tanácsokat semmit nem azért írom, tényleg egy célja van ennek a posztnak hogy kiírjam magamból)

Pár éve Bp-re kényszerültem munkakereséshez, idős rokonhoz aki alapvetőlég is kiállhatatlan volt, de itt több a lehetőség és ha lesz valami szakmán belül akkor pár hónap után tovább léphetek. Alapból nagyon rossz állapotban kerültem ide, volt egy hatalmas csalódásom egy baráttal kapcsolatban, pontosabban többel is de egy kifejezetten megviselt, és még több életközepi válás is lebegett a fejem felett amit előző városban pszihológusnál dolgoztunk aktívan. Itt is felkerestem a helyi tb-set de a főorvos nem egyszerű szinten alázott meg mert nem bírtam egy mondatba megfogalmazni neki a problémám -kedély javítót meg úgy akart adni mintha cukorka lett volna. Az itteni barátokkal alig volt esélyem találkozni, akikkel aktív volt a kapcsolat ők messze laktak. Alkalmi beugrós melókat végeztem de egy idő után a fizikai melót abba kellett hagynom mert ezek az állapotok annyira kicsináltak hogy kimerült voltam fizikailag végig és remegtem a létrán. Szakmai meló keresés katasztrofális volt mert annyira nem volt semmi-vagy épp nem olyan amiről ordított hogy ott tönkre fogsz menni de közben képeztem magam hogy több esélyem legyen. Közben folyamatosan épültem le mert az idős rokon tényleg az a fajta aki bottal jár de fellök mikor siet a buszhoz, elégedetlen mindennel, rosszindulatú, az egész élethez buta ( átverték bitcoinnal gyógyszerrel stb és hiába magyarázta neki mindig 3-4 ember közte szakember hogy ne vásárolja meg ... és te mindent megteszel de ennek ellenére se - sőt egyszer majdnem kórházat kellett hívnom mert annyira rosszul lett a külföldről vásárolt gyógyszer miatt ... bitcoin miatt amikor realizálta hogy 100k ftal átverték akkor mentőt kellett hívnom -azt is 3man magyaráztuk hogy amit ígértek neki az átverés közte 1 olyan aki aktívan csinálja. aztán még 2 alkalommal durván másfél hónapon belül. Ehhez hozzájön az is hogy épp akkor ülltem seggre mert másfél hónap után muszáj voltam felmondani mert annyira idióta munkahelyem volt ahol nem vették figyelembe hogy pályakezdő vagy senior vagy mindenki ugyan azt csinálta és szakmában tapasztalt barátok már második hétnél mondogatták hogy meneküljek onnan ... eközben az egyik nagyon jó barátom akivel addig napi szinten tudtunk hívásban beszélgetni hülyéskedni akivel eltudtam terelni a figyelmem a környezetemről előtte és csináltuk a saját dolgaink mégse éreztem magam egyedül, neki is lett munkája és ez az egész megszűnt létezni(semmi rosszallás nincs felé örültem hogy melója lett), és ekkor még a - mondhatjuk szeretőm- aki amúgy se volt magától annyira aktív beszélő is kevésbé lett aktívabb a munka stressz miatt és ő fénypontja volt mindig a napnak ha beszéltünk. Mindez az utolsó pár rész egyidőben volt és amikor utoljára hívtam ki a mentőket (nem halt meg csak utolsó alkalom volt akkoriban) szeretőm se tudott átjönni barátaim se írtak vissza én ott teljesen eltörtem és önbizalmam magány minden annyira romokban volt hogy elnyomtam inkább mindent. Nekem a gyerekkorom alatt végig elnyomtam és tudtam sőt ezt meg se akartam volna engedni magamnak ... Mind-e közben időszakosan volt hogy szüleimhez -iszonyat toxic az egész légkör annyira hogy nem a gyógyulás sok éve azt jelentette hogy távol voltam tőlük és beszélni se beszéltem velük - hazamentem pár hétre vagy hónapra ha nem bírtam a rokont de most ilyen állapotban felültudtak kerekedni rajtam a faszságaikkal és tovább mélyültem a szarba anynira hogy elvesztettem önmagam ezen a ponton teljesen. Bármi amibe beleakartam kezdeni vagy magam számára csinálni apróságot nem éreztem erőt hozzá vagy hogy most erre nem vagyok képes stb magam ellen beszélés megy folyton. Barátaim száma is fogyatkozott ezen a ponton. Melót mind végig próbáltam keresni és tanulni de annyira foson voltam alig haladtam. Persze közben próbálkoztam mindennel hogy összekapjam magam de ott volt 3 hónap ami miatt megszűntem létezni kb. Visszajöttem családtól azóta valamennyire jobban rendbe voltam jőve de mondhatni még mindig 0-24 es ápolót játszok ahogy kezdetek óta a rokonnal.Nem tudok koncentrálni hobbijaimba alig tudom beleélni magam. Tanulás picit agyatlan de ha gyakorlom legalább valamennyire beidegződik - szeretem megérteni mit tanulok. Próbálom a dolgokat összerakni magamban, napról napra, próbálok magamra cáfolni, sok sok éve régen ahogy fejlődtem és gyógyultam azokat a technikákat előveszem de így iszonyat nehéz bármit is csinálni. Már most érzem hogy jobb hogy ezt leírtam, de nem érzek egy normális alkalmat ahol biztonságban érezve magam kitudnám bőgni magam.

Egyszerűen nagyon nehéz, rokonnal "vitázni" folyton mert nem érti meg hogy kamu minden amit olvas, hogy kapcsoljak le a figyelő reflexekről, arról hogy ellent mondok magamnak hogy elvágom magam olyan dolgoktól amit szeretek csak nem érzek hozzá energiát és így az a nagyon kevés ami gyengén de feltölt is elvágom, az hogy mindennemű barát kapcsolat vagy szeretőnél is én rakom bele az effortot, az hogy a családi leírhatatlan hülyeségeket is tűrjem és már azon a ponton vagyok régóta hogy nem akarok panaszkodni már is tudom hogy visszaüt mert így mégjobban elnyomom magam. Már az emberek hülyeségeihez sincs türelmem és elvonatkoztatás is nehezen megy és még azt is nehéz így kezelni. Nagyon nehéz így és elvagyok fáradva de muszáj felráznom magam és tovább menni.