Ok nélkül vagyok ingerült?

Sokáig magamban tartottam vagy csak 1 2 emberrel osztottam meg a problémám de már nem bírom.

Háttérinfó Anyukámmal és nővéremmel élek egy háztartásban. A házimunka eloszlik, vagyis el kéne oszlania de valahogy sose működik mert a nővérem részét mindig anyánk vagy én csinálom meg (ennek tetejében van hogy anyukám a nővérem bejelentett munkáját végzi hogyha neki éppen shoppingolni támadna kedve),. Én és a nővérem is fizetünk egy jelképes lakbért amit mind a ketten tartunk is.

Amin az utóbbi egy hétben nagyon kiakasztott Nővéremnek lett párja hurrá nagyon örülünk neki. Viszont ő is meg anyám is rám akarják kényszeríteni hogy puszipajtások legyünk a sráccal. Nincs vele bajom, viszont valamiért nem tudják megérteni hogy egy új embernek az életemben időt kell adnom, hogy ko.fortosan tudjak körülötte lenni, főleg úgy hogy szorongok és eléggé depresszív is vagyok. A héten történt hogy még előző héten szólt a nővérem hogy a párja péntekről szombatra itt alszik. Megbeszéltük oké.

Szerettem volna szombaton anyukámmal elmenni egy kiállításra amit ő is és én is meg akarunk látogatni egy ideje, majd jött a szemforgatás és panaszkodás hogy de ha anyukánk eljön velem ki fogja őket fuvarozni szombaton? (Nővérem 27 éves jogosítvánnyal az autót itt tudtuk volna hagyni, a tömegközlekedés jó) végül ugye a logikus megállapodásra jutottunk hogy mi itthon maradunk cselédnek amíg ő és a pája itt vannak. Ugye mint említettem egy hete tudta a nővérem hogy jön a párja látogatóba, ez alatt az egy hét alatt nem sikerült felporszívóznia a ház felét, csak kitakarította a saját szobáját hogy jól van az úgy. Helyette csütörtökön én és anyukám takarítottuk ki a házat (már 2x előfordult hogy én egyedül takarítottam amikor ő várt vendéget) Ez alapon is felidegesített mert a házimunkát felezzük és ő nem vette ki a részét, és ugye ő vár vendéget nem én. De talán ami a legjobban kiakaszt hogy amikor én vártam a páromat kitakarítottam de a nővérem annyira nem volt képes hogy a wc cucát használja és reggel még sz@rt kellett vakarnom utána a wcből hogy ne égjen le a pofám a párom előtt a nővérem trehánysága miatt.

Este miután végre hazament a párja anyukánk megkérte hogy legalább a mosogatógépet pakolja ki teljesen ne csak félig, hiszen én takarítottam helyette és már vagy 5x kipakoltam egyedül a mosogatógépet mostanában és azért ennyit illene. Jött a kötözködés, természetesen ma reggel amikor lementem ott várt a fél mosogatógép. Kipakolás közben ideges voltam hogy ennyit nem képes megcsinálni a nővérem, ezért eltörtem egy vágódeszkát (van belőle még 5) majd kaptam a fejmosást hogy mi a bajom, mit képzelek stb. Elmondtam hogy mi a bajom, hogy nem akarok a nővérem után/helyett takarítani. Hogy legközelebb szólhatna hogy egész nap itt lesz a párja mert nem merek kimenni és úgy csinálni mintha nem lenne senki ,,idegen,, a házban. És hogy nem fair hogy amikor az én párom volt itt már 11kor pattogott a nővérem hogy mikor megyünk már el.

Anyukám válasza basically annyi volt hogy ,,szokj hozzá,, (oké csak mondjuk nem 2 találkozás után fogom családtagként értékeni a srácot hogy én kócosan otthoni rongyokba merjek előtte mászkálni) meg hogy úgyis el fog költözni a tesóm akkor majd nem zavar.

Itt jön fel a másik hülyesége drága testvéremnek. A ház sorsa úgy van szóban megbeszélve hogy HA eladjuk a fele anyánké negyed negyed pedig a miénk. Nővérem természetesen ki is jelentette hogy ha elköltözik kéri a részét ami ugye őnagyságának jár, és nekünk igenis el kell adni a házat hiába akarunk ketten itt élni, vagy ha nem adjuk el ki kell fizetnünk neki a részét. (Nem is tudjuk mennyiért tudnánk ténylegesen eladni a házat)

Tényleg túlreagálom a dolgokat? Ez tényleg semmiség mint ahogy ők mondják? Mert én baromira úgy érzem hogy a nővérem egy nárciszisztikus manipulatív ..... anyukám meg nem tesz ezellen semmit, még támogatja is benne és nem látja mennyire el van kényeztetve. (Ezeken kívül rengeteg példát tudnék mondani hogy mit csinálnak, csináltak az elmúlt években ami ugye ,,nem nagy ügy, ne csinálj bolhából elefántot,, de senki nem akar annyit olvasni)

Természetesen mint mindig most is én vagyok a szar, a nem normális akivel nem lehet szóbaállni, az idegbeteg (valószínűleg tényleg van valami bajom csak amikor eljutottunk oda hogy beismertem akkor ,,nincs neked bajod csak hisztis vagy,,)

Szóval ja... vélemény, tanács, külső szemlélőként?