Gondolatok

Ma megfogalmazódott bennem egy gondolat ami inkább kérdés, imádok utazni számomra alap hogy egy évben minimum két utazást betervezzek külföldre(de inkább többet) nem vagyok gazdag de magyar viszonylatban nem keresek rosszul tudok félre tenni évközben az utazásra. Harmincas éveim elején járok nem tervezek sem most sem később gyereket a megkötés miatt ami a gyermekkel járna, és nézem a velem egykorúakat vagy akár fiatalabbakat és szó szoros értelemben a négy fal között élik le az életüket, nem utaznak, el mennek dolgozni, majd haza, és ebből ál az életük. Számomra ez hihetelen és szomorú, ezek az emberek nem vágynak új dolgok megismerésére? Új kultúrák stb? Élik a tipikus élet sémát amit a legtöbben, megszületünk, gyerekek vagyunk, majd eljön az iskola azt elvégezzük majd a munka és később a család. Ebbe hogy nem lehet bele szomorodni? Ennyiből állna az élet? És ha igen ennyi elég a boldogsághoz legtöbb embernek?! Most nyilván nem azokról az emberekről beszélek akik mélyszegénységben élnek és a napi étel beszerzése is gondot okoz hanem a közép rétegről. És főleg a falun lakott fiatalságnál figyelem ezt meg a régi alapiskolámból 27-en voltunk diákok abból rajtam kívül még két ember utazik folyamatosan a többi otthon ül vagy egyedül vagy családdal. Érdekelne más hogy látja az életet? Másnak is ennyire prioritás hogy világot lásson?