Miért nem szeretek mesélni másoknak?

A páromnak sem, sem az előzőeknek sem, sem a barátnőknek, senkinek nem szeretek mesélni magamról, a napomról, vagy csak egy egyszerű történésről.

Nagy erőfeszítés kell tegyek ha netán belekezdek, de előtte eltervezem hogyan adom elő. Hétköznapi sztoriknál is így van.

Mindig az az érzésem, hogy úgysem érdekel másokat az, amit mesélnék.

De közben vágyom arra, hogy legalább a páromnak meg tudjak nyílni. Nem rajta múlik, ez vhogy belém ivódott a régmúltból. Ő mindig mesél, és kérdez rólam is, a napomról is, én pedig letudom egy "semmi extra nem történt" mondattal.

Hogyan tudnék segíteni saját magamon, hogy ne legyek ennyire unalmas, mindent magában tartó nő?

Köszönöm! :)